Érdekességek

Óriási pontyok, avagy íme, az őszi pontozás titkai!

- Hirdetés

Szeretem ezt az időszakot, mindig magával ragad az ősz. Változik az idő és a természet, a halak is felkészülnek a téli szezonra. Talán mégsem véletlen, hogy a tavaszi és az őszi szezon mindig olyan más. Mindig tud valami különlegeset nyújtani, és most a jó időből is kaptunk rendesen.

Utazásaim során szeretek az autóban ülve nézelődni és megdöbbentem, hogy mennyi ember megy horgászni rajtam kívül.

Nem hiába a természet szeretete a szép fogások és nagy fárasztások hallatán mindenkinek megjön a kedve a horgászathoz. A közeli horgászbolt polcain szinte alig maradt néhány kiló etetőanyag annyi ember ment pecázni.

Azért sikerült megszereznem, ami kellett, és ha fogy az etetőanyag, akkor eszik is a hal?! Ha lehetőségem adódott, azonnal nyúltam a szerkóm után és horgászni mentem.

Előkészületek:

Már le volt beszélve, hogy mikor megyünk horgászni. De sajnos betört egy hidegfront előző éjjel az országba és rengeteg mennyiségű csapadékot hozott. Ezért megbeszéltük cimborámmal, hogy elhalasztjuk egy nappal a horgászatot.

Most se kedvem, se erőm nem volt a szakadó esőben való pecához. Eltelt egy nap és minden adott volt egy őszi horgászatra. Az éjszakai hőmérséklet elérte a -2 C ̊-ot de nappalra 16-15 fok volt a jellemző. Megérkezés után felszereltem a két feeder botomat 3,60(MH)-3,90(H)-es hosszban.

A nagyobb botomon 0,25-ös zsinór 40-es orsó a kisebb boton 0,22-es főzsinór és szintén 40-es méretű harcifékes orsó. A szereléket is megpróbáltam ezekre a botokra hangolni. A 3,60-as botra egy gubanc gátló csővel ellátott bordázott etetőkosarat kötöttem 25 gr súlyban.

Míg a másik botot egy method feeder kosárral szereltem fel, amelynek súlya 30 gr volt. Mindkét botnál rövid fonott előkét alkalmaztam, erre a pecára kb. 5-cm hosszban. A horogválasztásnál is a kisebbet favorizáltam 6-os méretűt kötöttem.

Meg volt tehát a szerelék, most egy kicsit az etetőanyagról. Próbáltam ezt is ügyesen elkészíteni, mert nem használok sokat, de az a lehető legjobb legyen. Erre az alkalomra 2,5kg hideg vízi CSL-őrleményből készült etetőanyagot kevertem be.

A kajába került még fél kiló főtt búza és 3dl csonti is. A szemest és a csontit rostálás után raktam bele. Illetve bekeveréskor még egy kevés folyékony aromát is felhasználtam vegyes gyümölcsös ízben. Szinte megvolt minden kezdődhetett a horgászat.

Meglepetés:

Az etetésemet megpróbáltam a tó sekélyebb, hamarabb melegedő részében kialakítani. A nádas menedéket nyújtó közelségét szeretik a halak és a horgászok is. Megvolt tehát a megfelelő hely és nem is kellett sokat várni az első kapásra, kb. 1 óra elteltével megjött az első halam.

Kicsit megnyugodtam, hogy talán jó úton járok. Ami a csalit illeti: a 3,60-as boton 3 szem fűzött kukorica volt kagylós ízesítéssel gyümölcsös diós dippel és fűszeres (Robin Red) panírral. A 3,90-es szerkóra pedig 4 db kukorica ebből két szem lebegő plasztik kukoricát tettem fel.

Így a csalit jól ki tudtam balanszírozni, és már mehetett is a dippbe. Viszont ez egy büdösebb íz világot kapott, amit ananászos panírral tettem érdekesebbé. Visszakerültek a szerelékek a vízbe és vártam a kapást. De sajnos párszor megtaláltam az akadót.

Éppen a hosszabb botot próbáltam „kirángatni”, amikor kapásom volt a 3,60-as boton. Letettem a pálcát a földre és a másikon akasztottam.

Egy jónak tűnő hal akadt a horgomra erős kirohanások jellemezték. A fárasztás ötödik percében járhattam, amikor fél szemmel megpillantottam a földre rakott feederem spiccét. Szépen görbült a víz alatt, odaléptem és akasztottam azon is.

Örültem, mert a hal felvette az akadóból a lebegőcsalit, így nem kellett kimenteni a szereléket. Megvolt mind a kettő, de a fárasztás során az egyik meglépett. A másikat sikeresen megszákoltuk, a mérlegen kerek öt kilót mutatott. A tiszteletkörök után visszakerült a szerkó az etetésre. Délutánig volt pár érdeklődő, de semmi komoly.

Picivel múlt fél három, amikor a kisebb bot úgy meghajlott, hogy ezt még én sem hittem el. A hal megállás nélkül húzta az orsómról a damilt, csónakba ültünk és örült tempóval mentünk a hal irányába. Mikor utolértük a hal hirtelen letört a mélybe és behúzta a szereléket valami víz alatti akadóba.

Összeszedve minden tudásomat sikerült kiszabadítani, és megint éreztem a kontaktot. Nem volt egyszerű feladat kifárasztani, borzasztó ügyességgel próbált mindent bevetni a szabadulása érdekében. A nagy fárasztás közepette nem is figyeltünk a külvilágra, ami nagy hiba volt, mert megint sikerült leakadni. Olyan okosan beterelt ellenfelem a csapdába, hogy én sem hittem el.

Újból megszabadultunk, de ezúttal egy másik szereléket is hoztunk magunkkal. Közben halam is kezdte megmutatni magát az őszi napfényben. Először nem hittem a szememnek, amikor valami hatalmas fejet pillantottam meg.

Pár perc elteltével sikerült megszákolni, a hatalmas pontyóriást. A partra érve láttuk igazán mekkora is ez a hal. Mérlegelésnél 11,56kg-ot mutatott. Leírhatatlan érzés töltött el, kerek pocakos teste ott pihent a matracon pár percig.

A közel húsz perces fárasztás mindkettőnknek nagy harc volt, és most a horgász került ki győztesen. Természetesen megkapta a neki kijáró „figyelmet” és tiszteletet melyek végén visszakerült az életterébe.

A fárasztó küzdelem után nem is volt kedvem horgászni, olyan katarzisom lett a sikeres fogás tudatában. Barátom unszolására azért bedobtam a botomat még egy kicsit. De nemsokára megint érdeklődő érkezett.

Neki is az ananászos vonal tetszett meg. Jól működött az elképzelésem persze ehhez a szép halak közreműködése is kellett, egy csodaszép októberi napon. Persze ezek mellet nem tudtam megállni, hogy ilyen szép időkben ne menjek horgászni, amennyit csak lehet.

Szerző: Varga Dávid

Forrás: www.horgasz-zona.hu