Érdekességek

Sporthalnak szánták, rémálom lett belőle!

- Hirdetés

A horgászok körében egyre inkább nagy bosszúságot okozó hal a törpeharcsa, elképesztően mohó, és nagyon gyorsan szaporodik, rendkívül nagy károkat okoz hazánk folyóiban, tavaiban, nagyon nehéz bármit is tenni ellenük.

A faj eredetileg Észak-Amerika keleti és középső tájairól származik, ahol igen nagy területen, Kanadától egészen a Mexikói-öbölig található meg ma is. Az ottani vizekben élő egyedek az Európában ismert példányoktól azonban némileg nagyobbra nőnek, hosszúságuk elérheti az ötvenöt centimétert, súlyuk pedig akár három kilóig is gyarapodhat.

Gyorsan növekedő, igazi sporthal, vélekedtek elődeink Európában a fajról annak idején, így örömmel fogadták a tengerentúlról behozott törpeharcsák első példányait.

Magyarországon a törpeharcsák szervezett telepítése az 1900-as esztendők derekán kezdődött: elsőként a Balatonban vetették meg uszonyaikat, néhány évtized múlva pedig szinte az ország összes vizébe eljutott.

Az akkoriak nem gondolták, hogy e halak képében olyan „ördögfiókákat” engednek szabadjára, amelyek hihetetlen szaporulattal és kártékonysággal veszik majd el az életteret az őshonos fajok elől.

A törpeharcsák túlnépesedése egyben saját vesztüket is okozza, a nagy egyedszámmal bíró vizeken egy bizonyos kór mindig felüti a fejét, gyérítve ezzel a populációt.

Egyebek közt ennek is köszönhető, hogy az Európában ismert törpeharcsák, illetve fekete törpeharcsák egész egyszerűen nem élnek meg annyi évet, hogy elérjék azt a méretet, amekkorára amerikai fajtársaik képesek nőni.

Mindössze néhány esztendőig tartó életüket mindemellett igyekeznek maximálisan kihasználni a „törpék”. Kiválóan érzik magukat tavakban, növényzetben gazdag, sekély állóvizekben, iszapos fenekű holtágakban és folyókban egyaránt, nagy számuk okán természetes ellenségeik, például harcsák, süllők, csukák pedig nem képesek kordában tartani őket.

A szakemberek szerint a törpeharcsák szaporaságának egyik oka, hogy ívásukat követően minkét szülő a fészek körül szorgoskodik s védi az ivadékokat. Az oltalom pedig a kikelés után is megmarad.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kifejlett egyedek szemérmetesek lennének, miután kiúsztak a „szülői fészekből”. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a törpeharcsák szinte bármit felfalnak úgy az állati, mind a növényi eredeti táplálékot, ami útjukba kerül.

Falánkságukkal a közel 400 ezer fős hazai horgásztársadalom sok tagjának bosszúságát okozták már s okozzák is ezek a halak.

Hazánkban például a Tisza-tóban a törpeharcsák becsült mennyisége 5-10 ezer mázsa között van, de a folyóink, és a holtágak horgászai is rendszerességgel küzdenek a törpék ellen, ez a probléma nem csak Magyarországon, hanem Európa szerte egyre nagyobb problémát jelent.