-Hirdetés-

Tavaszi nádi pontyozás trükkjeiből, néhány igen hatékony, és bevált módszer!

Biztos vagyok benne, hogy az egyik legizgalmasabb és leglátványosabb horgászmódszer a nád, vagy gyékény melletti feltolós úszós pontyozás. Hiába tartom magam elsősorban ragadozóhalas horgásznak, nehezen tudnám elképzelni, hogy egy szezont pontyozás nélkül abszolváljak.

Az egyik legjobb hónap erre mindenképpen az április. A vizek elkezdenek melegedni, és a halak a sekélyebb, kedvezőbb életfeltételeket nyújtó részekre húzódnak. A gyékényesek, amelyek nem csak búvóhelyet, de gazdag táplálékforrást is jelentenek a halak számára, újra megtelnek élettel.

A tavaszi feltolózás nem feltétlenül a több napos előetetésről, és a halak helyhez szoktatásáról szól. Sokkal inkább cserkelő horgászat ez, melynek során figyelve a jelekre, rövidebb idő alatt is rátalálhatunk a halakra. Három fontos kritériumot szeretnék kicsit részletesebben tárgyalni. Hely, időzítés és felszerelés.

A hely:

Ahol kiterjedtebb gyékényesek, vagy nádasok vannak, 80-140 cm-es vízzel, ott nagy valószínűséggel találhatunk megfelelő helyet a horgászatra. Ilyenkor még alig „indul el” a hínár és a sulyom, így egyrészt nem zavar be a horgászatba, másrészt nem is nyújthat búvóhelyet a halaknak. Ezért koncentrálódnak a gyékényesekbe. Egy kicsit gyakorlottabb szem meglátja azokat a nyiladékokat, természetes csatornákat, melyeken keresztül a pontyok közlekednek.

Ahol a régi, korhadó gyékény a vízre borul, és sötét szőnyeget von a felszínre, ott a felület szinte magába gyűjti a nap sugarait. Ezek a részek könnyen felmelegednek, s szívesen tartózkodnak alattuk a halak. Áprilisban 2-3 fok differencia nagyon soknak számít, s különbséget tehet jó és rossz hely között. Ha nincs nagy szél, a kora délutáni órákban szívesen evezgetek 5-6 méterre a gyékényfaltól, és próbálom elkapni a halak jelenlétére utaló mozgásokat. Persze nem csak ponty van itt ilyenkor, hanem rengeteg keszeg, kárász és compó is.

A jó ponty mozgását viszont nem nagyon keverhetjük össze más haléval, annyira jól dönti, válogatja a gyékényt, amire kisebb testű hal nem képes.

Az általam kedvelt hely általában egy kisebb öblözet, beugró, vagy egy ritkásabb rész, ahol be lehet tenni az úszót a növényszálak közé. Olyan helyet választok, ahol nem kell a halnak túlságosan eltávolodni a gyékénytől. Jól érzik magukat benne, és még a nem fejüket sem szívesen dugják ki belőle.

Időzítés:

Ebben az időszakban a legjobb órák délutánra és az estére tehetők. Ekkor melegszik fel a legjobban a víz, s a naplemente előtti órák adják meg azt a nyugalmat (szélcsendet), amiben a ponty bátrabban mozdul meg. Jobbára már a délután közepén kiválasztom a helyet. Ha igazi kora tavaszról van szó, és a vízmelegedés legelején járunk, akkor még előnyben részesítem a konzerv kukoricát a házi főzésűvel szemben. Mind etetni, mind a horogra. Ha több napig tudok horgászni, akkor a nap végén viszont mindenképp házi főzésű kukoricával etetek. A pontyok 10 fok körüli vízen már aktívak a sötétség első óráiban is. Ha tehetjük, és a késő délutáni mozgások kecsegtetőek voltak, sötétben is érdemes lehet maradni világítópatronos úszóval pár órára. Amennyiben tényleg van pár napunk a horgászatra, néhány szórás után már a reggeleket is meg lehet próbálni.

Felszerelés:

Az első horgászatokat egy erős 0,25 mm-es monofil zsinórral kezdem el. Ennek oka elsősorban az, hogy a délutáni órákban igen szépen mozog a kárász, a nagy bodorka, esetenként a compó a helyen, s ezekre – különös tekintettel az alacsony hőmérsékletre – nem szabad túl durva cuccal horgászni.

Nem csak a fárasztás élvezetesebb a finom felszereléssel, de kifejezetten pontyra szánt kemény összeállítással talán még kapásig sem jutnánk. A 0,25 mm-es zsinórral van esélyünk a pontyok ellen is, de nem zárjuk ki az egyéb halat sem. (Ha tudom, hogy nem nagyon van még ponty a pályán, inkább a kárász és a keszeg dominál, akkor a 0,18-as, 0,20-as zsinórt választok.)

Az este utolsó órájában általában fonott zsinórra váltok és ez marad a sötétség óráiban is. Ez az időszak már kifejezetten pontyos, nem bánom, ha az apróbb halak elmaradnak a fonott miatt.

A bot nálam 3,00-3,30 körüli, ezek kellenek a gyékényben való fárasztáshoz, s ezekkel a hosszokkal lehet a rendkívül fontos, precíz dobásokat hatékonyan kivitelezni. Amíg nem lendítek pontosan abba a nagyjából 4×4 cm-be, ahol előzetesen látni szerettem volna az úszót, addig nem hagyok fel a próbálkozásokkal. Sok-sok év után azért két-három kísérletből ott nyugszik meg az úszó, ahol szeretném.

Az úszóval eljutottunk a legfontosabb láncszemhez. Az alakjáról azt kell tudni, hogy a csepp alakú test alatt egy rövid szárra van szükség, míg felette egy hosszabb antennára. Ez biztosítja, hogy kapás esetén az úszó könnyedén „kifeküdjön”.

Kizárólag ilyen úszókat használok. Többször panaszkodtam már, hogy sajnos nem kapható olyan úszó, ami minden tekintetben maradéktalanul megfelelne a feladatra. Alapvető probléma a zsinórvezető fémhuzal nem megfelelő rögzítése.

Ma már csak olyan úszót használok, aminek előzetesen leszerelem és magam bandázsolom vissza a zsinórvezető szemét. A nagy erejű, hirtelen bevágások előbb-utóbb kihúzzák a gyári úszók huzaljait a műanyag rögzítőből. Ezt már meg sem várom. Felesleges bosszankodás. Két ponton, ahol kilép a testből erősítésre szorul az üvegszál antenna is. Ha hosszabb távon szeretnénk az úszót használni, ezeket a pontokat vagy pillanatragasztóval, vagy két komponensű epoxiragasztóval vonom be. Itt szokott ugyanis legelőször megtöredezni a festés, és a beázó úszó elveszti a létfontosságú balanszát. És az úszó pontos súlyozásánál nincs fontosabb!

Kisúlyozás:

Amikor a halak a „partot rágják”, akkor mindenki fog. A gond akkor üti fel a fejét – s itt már túl is lépünk a tavaszi időszak kizárólagosságán –, amikor a pontyok emelgetik az úszót, de nem akarnak kapni. Látjuk, tudjuk, hogy ott vannak a helyen, sodorják az úszót, de néhány bátortalan kísérlet után otthagyják a csalit. Ezeken a tüneteken az esetek döntő hányadában segíthet a módszerem.

Saját szabályom, hogy a zsinóron kizárólag egyetlen darab, műanyagbetétes, fixen rögzített ólom lehet csak. Az ólom súlya maximum 2,5-3 gramm lehet, de mindig a lehető legkevesebb legyen, ami még egy helyben tartja végszereléket. Soha ne osszuk meg a súlyt a zsinóron! A rafinált ponty észleli akár a szemével, akár a testével a vízközt a zsinóron elhelyezett ólmot és azonnal gyanakodni kezd.

Az ólomnak az aljzaton a helye, ahol nagyobb eséllyel olvad bele a környezetébe. Mivel csak 2-3 gramm súly van a zsinóron, viszont az úszónk optimális esetben 3-6 gramm teherbírású, a kisúlyozáshoz szükséges maradék ólmot az úszó szárára kell szalagólom formájában feltekerni, közvetlenül a test alá! Úgy súlyozzuk ki az úszót, hogy az antenna tetejéből csak néhány milliméter látszódjon ki a vízből. Soha ne súlyozzuk túl az úszót! Ennek több előnye is van, a legfontosabb, hogy az úszó felhajtóereje maximálisan segíteni fogja kapás esetén az aljzaton heverő ólom megemelését.

Tehát ahogy felveszi a csalit a ponty, és felemeli a fejét a talajról, nyilván emelnie kell az ólmot is. Akkor érzi a legkisebb súlyt, ha az úszó is „segít” neki a felhajtóerejével. Ha túlsúlyozzuk az úszót, a ponty jelentősen több súlyt fog érzékelni, amiből csak kevesebbet tud „levenni” az úszó felhajtó ereje. Ez, ha finnyásan eszik a hal, a csali azonnali kifújását eredményezheti, s az úszón csak annyit látunk, hogy elkezd kiemelkedni, majd visszaáll a helyére. Szinte lehetetlen bevágni. Az általam is alkalmazott módszer esetén viszont a kapások igen nagy százaléka kibontakozik és rendre megakaszthatók a halak.

Az úszó mérete nálam azért nem lehet 5-6 grammnál nagyobb, mert az aljzaton heverő 2-3 grammon túl szükséges ólom mennyiség (az említett szalagólom) nem lehet túlságosan sok. Nagyon fontos, és ezt ki kell próbálni előzetesen, hogy az úszónak a szárára tekert ólommal együtt is gond nélkül ki kell feküdnie. Ezért kell az extra ólmot a test alatt, de ahhoz minél közelebb elhelyezni, hogy az úszó súlypontja minél közelebb kerüljön a test közepéhez. Egy 4 grammos úszót, a test alatt elhelyezett plusz 1-1,5 grammnyi szalagólom nem képes felállítani. Ez szükséges is ahhoz, hogy kapás esetén az úszó azonnal és simán kifeküdhessen. Ez a szalagólmos rendszer gyorsan, akár közvetlenül a bedobás előtt is elkészíthető.

Sokkal kifinomultabb és munkaigényesebb egy nagyon kedves horgásztársam úszója, melynek elkészítését (nagy örömömre) én magam inspiráltam. Addig panaszkodtam, hogy nem lehet jó gyári úszót beszerezni, míg ő nagyon szép munkával, a szárra felhúzott, a test aljába integrált ólmozással elkészített nekem pár mintadarabot. Ráadásul az antennába beépítette a fénypatron rögzítésére alkalmas apró csövecskéket is.

Természetesen a zsinórvezetője is megerősített, a szára pedig jóféle, „törhetetlen”, rugalmas üvegszál. Ez az úszó nem csak kiválóan működik, de megjelenésében is rendkívül elegáns.

Halban, és fogásokban gazdag évet kívánunk mindenkinek!

Írta: Szarvas Zoltán

Forrás: www.fischingtime.hu

A cikk osztható, az oldalon található facebook jelre kattintva.

 

Shares 7